MKHOA

Jelentkezés a homeopátiás képzésre

JELENTKEZÉS e-mailen: info@mkhoa.hu vagy a 06/1-209 57 82-es telefonszámon.

Még több Nincs kategória

Homeopátiás felmérésben való részvétel

Még több Nincs kategória

Bepillantás a homeopátiás kutatásokba

Több, mint 150 klinikai vizsgálat létezik, amelyek a homeopátia hatását vagy placebo-val szemben, vagy más, hagyományos gyógyszerrel szemben vizsgálják és értékelik.

Természetesen léteznek olyan kutatások is, ahol szignifikáns hatást mutattak ki, amelyek a homeopátiás szerek hatását sejtkultúrákon, növényeken, állatokon tanulmányozzák, vagy a fizikai és kémiai tulajdonságokat vizsgálják. A placebo effektus ezekben a vizsgálatokban nem látható, amíg a homeopátiás szerek hatása igen.

Bastide és munkatársai a Thymulin C30-al stimulálni tudták olyan csirkék komplex immunválaszát, amelyeknél a Bursa fabricii-t embroinális korban eltávolították (ezáltal ki volt zárva a természetes specifikus immunválasz lehetősége).

Ebihalak metamorfózisának sebességét voltak képesek szignifikáns mértékben megváltoztatni Tiroxin C30-al, mégpedig a farmakológiai koncentrációnál tapasztalható hatással ellentétes módon .

Ugyancsak a koncentráció-hatás megfordulását igazolja a következő tanulmány, amely már humán vizsgálat.
Egészséges, szabad akaratú kísérleti alanyoknak C12 potenciáig aszpirint adtak, majd a vérlemezkék viselkedését és a vérzési időt követték. In virto érfal vizsgálatokat végeztek. Megállapították, hogy az acetil-szalicilsav gátolja a tromboxánA2 szintézisét, a vaszkuláris prosztaciklin termelődését, növeli a vérzés kockázatát, kis adagokban az érfallal ellentétes hatást fejt ki, a trombus képződést csökkenti, így az aszpirin képes kis koncentrációban a szívinfarktus, a trombózis az embólia megelőzésére.

Szomorú, hogy a bizonyítékok mellett a homeopátiával szemben szkeptikusok azt hiszik, hogy a homeopátia nem használ, és egy, a Lancet-ben megjelent cikkre hivatkoznak 2005 (23).
Az említett Lancet cikk szerzői megállapítják, hogy csak a magas minőségű vizsgálatokat szabad figyelembe venni. De az összegzésnél figyelmen kívül hagyták a korábban megjelent meta-analíziseket, (Lancet,1997 és British Medical Journal, 1991) melyek nagyon határozottan pozitív eredményt mutattak ki. Nem ítélték elég magas színvonalúnak azokat a tanulmányokat, ahol nagyszámú beteget vizsgáltak, habár kettős-vak próbával szemben történt a klinikai vizsgálat, de bevettek az összehasonlításba olyan vizsgálatokat, amelyek elfogultak voltak. Kizártak az összehasonlításból négy tanulmányt, köztük egy olyat, amely a BMJ-ben jelent meg, 253 alanyt vizsgált, és eredményes volt, és egy, a Lancet-ben megjelent, 144 szénanáthás beteg eredményeit vizsgáló pozitív tanulmányt. Így ennek az összefoglaló tanulmánynak az eredménye, miszerint a homeopátia nem hatásos, nem fogadható el, nem tartható szignifikánsnak.

A WHO megállapította, hogy a gyermekkori hasmenés az egyik legsúlyosabb népegészségügyi problémája a világnak, mivel gyermekek milliói halnak meg évente, a hasmenés következtében fellépő kiszáradás miatt.

Ebből a megfontolásból három kettős-vak kontrollált vizsgálatot vezettek le, az egyénileg választott homeopátiás szer hatásának vizsgálatára, gyermekkori hasmenés esetén. Egyike ezeknek a vizsgálatoknak megjelent a Pediatrics-ban, és mind a három tanulmány arról számol be, hogy a homeopátia hatásos ezekben az esetekben.

Az University of Vienna tanulmánya kimutatta, hogy a krónikus obstruktív tüdő megbetegedéssel kezelt betegek (az USA-ban ez a negyedik halálok!) és a súlyos szepszis, (amikor a kórházba került betegek halálozási aránya általában 50%), halálozási aránya a homeopátiás kezelés mellett felére csökkent!
Nemcsak a fizikai vizsgálatok, hanem az összes, a homeopátiával kapcsolatos vizsgálat alapvető kérdése a pontos tervezés. Hahnemann, aki, a homeopátia alapjait lerakta maga mondta: ?Macht?s nach, aber macht?s genau nach!? (Tedd azt, amit én, de pontosan!), tehát ha a homeopátiás orvoslással kapcsolatos vizsgálatot végzünk, akkor csak akkor kapunk valós eredményt, ha azt a homeopátia alapelveinek figyelembe vételével tesszük ? és ez igaz az alapkutatásokra, az állatkísérletekre, és a klinikai vizsgálatokra egyaránt. Amennyiben a szer készítése, a szer választása nem a megfelelő módon történik, akkor hamis eredményt kapunk. Kiene és Vithoulkas (22, 23) ennél élesebben fogalmaz: ?Mivel alapjaiban más gyógyítási rendszerről van szó (anamnézis, gyógyszerkép, betegségkép, gyógyszerkészítés), és a terápiás cél is másként fogalmazódik meg, így a konvencionális medicinában használt ?kettősvak? próba alkalmatlan, vagy csak korlátozottan alkalmas a homeopátiás gyógymód vizsgálatára és értelmezhetetlen eredményt ad.?

Még több Kutatások

In vitro tesztrendszer kifejlesztése bizonyos homeopátiás folyadékhígítások hatásának kimutatására

A Lipcsei Egyetem (www.uni-leipzig.de) Gyógyszerészeti Intézetének kutatócsoportja (Prof. Dr. Karen Nieber 1949-ben született farmakológus, teamvezető [nieber@uni-leipzig.de], Prof. Dr. Wolfgang Suess és Franziska Schmidt, gyógyszerész) célirányosan a homeopátiás oldatok hatásának kimutatására kezdtek kutatásokat abban az irányban, hogy a hatást in vitro mutassák be, tehát mintegy kémcsőben. A kutatócsoport úgy döntött, hogy a nadragulyaként is ismert belladonna hatásával fognak foglalkozni. Patkányok vékonybelének darabjaival kezdtek kísérletezni. Munkájuk eredményét már 2003 novemberében díjjal tüntették ki, ez azonban heves vitát is kiváltott, jóllehet a tanulmányt csak nemrégen hozták nyilvánosságra. [Ezt 2004-ben írták megjegyzés a fordítótól.] A kutatócsoport a Homotoxikológiai Társaság (bejegyzett egyesület) és a Biológiai Medicina Nemzetközi Társaság (bejegyzett egyesület) 2003. évi Hans-Heinrich-Reckeweg díját kapta meg. A 10.000 euróval járó fődíjat a két társaság közös kongresszusán adták át Baden-Badenben. A kitüntetett tanulmány címe: In vitro tesztrendszer kifejlesztése bizonyos homeopátiás folyadékhígítások hatásának kimutatására.

A homeopátiás szerek hatásáról ugyan már korábban is gyakran írtak, de ezt a hatást objektív módon még alig (egyesek szerint egyáltalában nem) mutatták ki. Nieber, Suess és Schmidt a közös munkájukban objektív paraméterek révén bemutatták, hogy a homeopátiás belladonna hígítások, melyeket többek között a gyomor-bél tartományban bekövetkezett kólikákra alkalmaznak, hatást váltanak ki. Ehhez az izometrikus kontrakciómérés módszerét alkalmazták. E bonyolult mérési és kiértékelési eljárással bizonyos preparátumokon mozgások lefolyását lehet mérni.

A tudósok a kísérletükhöz egy patkány gyomor-bél-traktusából vett preparátumokat alkalmaztak, melyeket bizonyos oldatú organofürdőkben rögzítettek. Acetylcholin vagy P szubsztancia hozzáadásával (melyek a testben többek között a bél mozgásait fokozhatják) a preparátumok kontrakciója következett be. Ez mérhető és a képernyőn egyértelmű görbéken leolvasható is volt. Ezután az organofürdőkbe a saját testazonos anyagok hozzáadása előtt olyan magasan hígított belladonna oldatot öntöttek, melyet szigorúan a Német Homeopátiás Gyógyszerkönyv szerint állítottak elő erre a kontrakció megváltozott. Bebizonyosodott, hogy a rázott (nem kevert) homeopátiás oldat hatása a hígítás mértékétől függ.

Prof. Dr. Nieber és egy részlet a laboratóriumából

Kisfokú hígításnál a belladonna ingerlően hatott, és a kontrakció fokozódott. Ha a hígítást fokozták, az ingerlés csökkent (ez leolvasható volt a képernyőn megjelenő görbéken), míg végül aztán semmiféle hatás sem következett be, amikor az oldatban a belladonna koncentrációja már olyan csekély volt, hogy az anyag már nem is volt kimutatható  mintha egyszerűen csak sima vizet adtak volna a fürdőbe. A további hígítás aztán mégiscsak a kontrakciók csökkenését okozta. Tehát annak ellenére, hogy a belladonnából már egy molekula sem volt az oldatban, ez az oldat mégiscsak csökkenteni tudta az ingeranyag által kiváltott kontrakciókat. A hatás tehát már nem alapulhatott szubsztanciahatáson, hanem a homeopátiás hígítási folyamat révén a folyékony gyógyszerhordozónak nyilvánvalóan olyan modifikációi jöttek létre, melyek a mozgásátviteli mechanizmusok fizikai-kémiai befolyásolásához vezettek. Azaz az oldat nem közvetlenül az izmokra hatott, hanem az idegi átviteli mechanizmusokat befolyásolta.

Az is bebizonyosodott, hogy ez a hatás teljesen elmarad, ha az oldatot nem rázással, hanem óvatos keveréssel állítják elő. Ezzel tehát a homeopatikum hatáskimutatását megvalósították. A kísérletek többszöri megismétlése után is mindig azonos eredmény adódott. Ezt az eredményt a Homotoxikológiai Társaság és a Biológiai Medicína Nemzetközi Társaság olyan fontosnak tartotta, hogy a tudósoknak odaítélték a fődíjat a közös kongresszusukon.

Ha ezek a kísérleti eredmények a továbbiakban is beigazolódnak, az döntő áttörés lenne a homeopátia tudományos elismertetése felé vezető útonezért az eredmények heves vitatása már rögtön a tanulmány publikálása után elkezdődött. Három vitairányzatot lehetett megkülönböztetni. Egyrészt szemrehányást tettek Prof. Dr. Süss-nek, hogy a kísérlettel kapcsolatban nem volt pártatlan. A professzor nem is csinált titkot a homeopátia iránti szimpátiájából. A személyével kapcsolatos ellenérveket azonban elvileg alkalmatlannak tartotta ahhoz, hogy ezzel egy kutatási munka komolyságával kapcsolatban értelmes kijelentéseket tehessenek.

A második vitairány a hígítással volt kapcsolatos. Abban a tekintetben érveltek, hogy lehetséges, az ingerlés csak magától az ingeranyagnak a belladonna-oldat hozzáadásával történt hígításától csökkent. Mivel azonban a belladonna-oldat volumenének az organofürdő volumenéhez viszonyított aránya 1:1.000 volt, ez az érv gyakorlatilag figyelmen kívül volt hagyható.

A harmadik irányzat magát a kutatás tárgyát kifogásolta. Eszerint az in vitro hatás bebizonyítása még egyáltalában nem bizonyítja az in vivo, tehát a valós életben, az embereken kiváltott hatást. Ez természetesen így is van, és ez bármely hatóanyagra nézve érvényes. Egy in vitro kutatási munkának azonban nem is ez a célja, hanem az elvi hatások vizsgálata.

Tehát a kritikának arra az alapállítására, miszerint a hatóanyag egyetlen molekulája nélküli oldat a természettudomány alapelvei szerint nem is hathat, végül is az a válasz volt adható, hogy mégiscsak hathat!?. A kutatás témájában az egyetemen két diplomamunka is készült.

Mindezek ellenére a kutatási tanulmányt szakmai körökben olyan hevesen támadták, hogy Prof. Dr. Karen Nieber a Lipcsei Egyetem masszív nyomására a 2003-ban kapott díjat visszaadta. Prof. Dr. Wolfgang Suess pedig kivált a Lipcsei Egyetemről, és jelenleg a Karlsruhei Főiskolán tevékenykedik. Ő a későbbiekben megkapta a Meisseni Hahnemann Központtól a Hahnemann díjat, miután 2006-ban a Központ egyik közlemény-füzetében megvédte a lipcsei tanulmányt.

Az egyre hevesebbé váló vita tovább folytatódott, jóllehet a német homeopaták mind a mai napig a homeopátia hatásosságának bizonyítékaként értékelik a lipcsei kutatási eredményeket. 2005-ben és 2006-ban a Berlini Szabad Egyetem egyik kutatócsoportja megismételte a lipcsei kísérleteket  egyébként belladonna helyett atropinnal. Érdekes, hogy az eredményt csak 2009-ben publikálták: “No significant effects of atropine sulphate D6, D32, or D100 could be found.”
Megjegyzés:
A fenti fordítás az alábbi három, német nyelvű forrásanyag összevonása alapján készült:

http://www.gruppe12.de/Redaktion/Beitraege/Allgemein/Homoeopathie.htm

http://www.homeopathy.at/artikel/studienzurhomeopathie.htm
http://www.esowatch.com/ge/index.php?title=Karen_Nieber#ixzz1J8IkVIB5  [Az irracionális meggyőzőrendszerek ezoterikus honlapja.]

Fordította: Kajli Sándor

További érdekes, homeopátiával kapcsolatos információk olvashatók ezen a többnyelvű, nemzetközi homeopátiás honlapon:http://www.dzvhae.com/portal/loader.php

További homeopátiás információk angolul:

http://homeopathyresource.wordpress.com/

Még több Kutatások

Felhívás homeopátiás felmérésben való részvételre

e-mail: info@mkhoa.hu

Még több Nincs kategória

Tanfolyam a homeopátia iránt érdeklődőknek – 2014. május-június

Homeopátiás tanfolyam 4 napban a homeopátia iránt érdeklődők részére.

Még több Nincs kategória