In vitro tesztrendszer kifejlesztése bizonyos homeopátiás folyadékhígítások hatásának kimutatására

A Lipcsei Egyetem (www.uni-leipzig.de) Gyógyszerészeti Intézetének kutatócsoportja (Prof. Dr. Karen Nieber 1949-ben született farmakológus, teamvezető [nieber@uni-leipzig.de], Prof. Dr. Wolfgang Suess és Franziska Schmidt, gyógyszerész) célirányosan a homeopátiás oldatok hatásának kimutatására kezdtek kutatásokat abban az irányban, hogy a hatást in vitro mutassák be, tehát mintegy kémcsőben. A kutatócsoport úgy döntött, hogy a nadragulyaként is ismert belladonna hatásával fognak foglalkozni. Patkányok vékonybelének darabjaival kezdtek kísérletezni. Munkájuk eredményét már 2003 novemberében díjjal tüntették ki, ez azonban heves vitát is kiváltott, jóllehet a tanulmányt csak nemrégen hozták nyilvánosságra. [Ezt 2004-ben írták megjegyzés a fordítótól.] A kutatócsoport a Homotoxikológiai Társaság (bejegyzett egyesület) és a Biológiai Medicina Nemzetközi Társaság (bejegyzett egyesület) 2003. évi Hans-Heinrich-Reckeweg díját kapta meg. A 10.000 euróval járó fődíjat a két társaság közös kongresszusán adták át Baden-Badenben. A kitüntetett tanulmány címe: In vitro tesztrendszer kifejlesztése bizonyos homeopátiás folyadékhígítások hatásának kimutatására.

A homeopátiás szerek hatásáról ugyan már korábban is gyakran írtak, de ezt a hatást objektív módon még alig (egyesek szerint egyáltalában nem) mutatták ki. Nieber, Suess és Schmidt a közös munkájukban objektív paraméterek révén bemutatták, hogy a homeopátiás belladonna hígítások, melyeket többek között a gyomor-bél tartományban bekövetkezett kólikákra alkalmaznak, hatást váltanak ki. Ehhez az izometrikus kontrakciómérés módszerét alkalmazták. E bonyolult mérési és kiértékelési eljárással bizonyos preparátumokon mozgások lefolyását lehet mérni.

A tudósok a kísérletükhöz egy patkány gyomor-bél-traktusából vett preparátumokat alkalmaztak, melyeket bizonyos oldatú organofürdőkben rögzítettek. Acetylcholin vagy P szubsztancia hozzáadásával (melyek a testben többek között a bél mozgásait fokozhatják) a preparátumok kontrakciója következett be. Ez mérhető és a képernyőn egyértelmű görbéken leolvasható is volt. Ezután az organofürdőkbe a saját testazonos anyagok hozzáadása előtt olyan magasan hígított belladonna oldatot öntöttek, melyet szigorúan a Német Homeopátiás Gyógyszerkönyv szerint állítottak elő erre a kontrakció megváltozott. Bebizonyosodott, hogy a rázott (nem kevert) homeopátiás oldat hatása a hígítás mértékétől függ.

Prof. Dr. Nieber és egy részlet a laboratóriumából

Kisfokú hígításnál a belladonna ingerlően hatott, és a kontrakció fokozódott. Ha a hígítást fokozták, az ingerlés csökkent (ez leolvasható volt a képernyőn megjelenő görbéken), míg végül aztán semmiféle hatás sem következett be, amikor az oldatban a belladonna koncentrációja már olyan csekély volt, hogy az anyag már nem is volt kimutatható  mintha egyszerűen csak sima vizet adtak volna a fürdőbe. A további hígítás aztán mégiscsak a kontrakciók csökkenését okozta. Tehát annak ellenére, hogy a belladonnából már egy molekula sem volt az oldatban, ez az oldat mégiscsak csökkenteni tudta az ingeranyag által kiváltott kontrakciókat. A hatás tehát már nem alapulhatott szubsztanciahatáson, hanem a homeopátiás hígítási folyamat révén a folyékony gyógyszerhordozónak nyilvánvalóan olyan modifikációi jöttek létre, melyek a mozgásátviteli mechanizmusok fizikai-kémiai befolyásolásához vezettek. Azaz az oldat nem közvetlenül az izmokra hatott, hanem az idegi átviteli mechanizmusokat befolyásolta.

Az is bebizonyosodott, hogy ez a hatás teljesen elmarad, ha az oldatot nem rázással, hanem óvatos keveréssel állítják elő. Ezzel tehát a homeopatikum hatáskimutatását megvalósították. A kísérletek többszöri megismétlése után is mindig azonos eredmény adódott. Ezt az eredményt a Homotoxikológiai Társaság és a Biológiai Medicína Nemzetközi Társaság olyan fontosnak tartotta, hogy a tudósoknak odaítélték a fődíjat a közös kongresszusukon.

Ha ezek a kísérleti eredmények a továbbiakban is beigazolódnak, az döntő áttörés lenne a homeopátia tudományos elismertetése felé vezető útonezért az eredmények heves vitatása már rögtön a tanulmány publikálása után elkezdődött. Három vitairányzatot lehetett megkülönböztetni. Egyrészt szemrehányást tettek Prof. Dr. Süss-nek, hogy a kísérlettel kapcsolatban nem volt pártatlan. A professzor nem is csinált titkot a homeopátia iránti szimpátiájából. A személyével kapcsolatos ellenérveket azonban elvileg alkalmatlannak tartotta ahhoz, hogy ezzel egy kutatási munka komolyságával kapcsolatban értelmes kijelentéseket tehessenek.

A második vitairány a hígítással volt kapcsolatos. Abban a tekintetben érveltek, hogy lehetséges, az ingerlés csak magától az ingeranyagnak a belladonna-oldat hozzáadásával történt hígításától csökkent. Mivel azonban a belladonna-oldat volumenének az organofürdő volumenéhez viszonyított aránya 1:1.000 volt, ez az érv gyakorlatilag figyelmen kívül volt hagyható.

A harmadik irányzat magát a kutatás tárgyát kifogásolta. Eszerint az in vitro hatás bebizonyítása még egyáltalában nem bizonyítja az in vivo, tehát a valós életben, az embereken kiváltott hatást. Ez természetesen így is van, és ez bármely hatóanyagra nézve érvényes. Egy in vitro kutatási munkának azonban nem is ez a célja, hanem az elvi hatások vizsgálata.

Tehát a kritikának arra az alapállítására, miszerint a hatóanyag egyetlen molekulája nélküli oldat a természettudomány alapelvei szerint nem is hathat, végül is az a válasz volt adható, hogy mégiscsak hathat!?. A kutatás témájában az egyetemen két diplomamunka is készült.

Mindezek ellenére a kutatási tanulmányt szakmai körökben olyan hevesen támadták, hogy Prof. Dr. Karen Nieber a Lipcsei Egyetem masszív nyomására a 2003-ban kapott díjat visszaadta. Prof. Dr. Wolfgang Suess pedig kivált a Lipcsei Egyetemről, és jelenleg a Karlsruhei Főiskolán tevékenykedik. Ő a későbbiekben megkapta a Meisseni Hahnemann Központtól a Hahnemann díjat, miután 2006-ban a Központ egyik közlemény-füzetében megvédte a lipcsei tanulmányt.

Az egyre hevesebbé váló vita tovább folytatódott, jóllehet a német homeopaták mind a mai napig a homeopátia hatásosságának bizonyítékaként értékelik a lipcsei kutatási eredményeket. 2005-ben és 2006-ban a Berlini Szabad Egyetem egyik kutatócsoportja megismételte a lipcsei kísérleteket  egyébként belladonna helyett atropinnal. Érdekes, hogy az eredményt csak 2009-ben publikálták: “No significant effects of atropine sulphate D6, D32, or D100 could be found.”
Megjegyzés:
A fenti fordítás az alábbi három, német nyelvű forrásanyag összevonása alapján készült:

http://www.gruppe12.de/Redaktion/Beitraege/Allgemein/Homoeopathie.htm

http://www.homeopathy.at/artikel/studienzurhomeopathie.htm
http://www.esowatch.com/ge/index.php?title=Karen_Nieber#ixzz1J8IkVIB5  [Az irracionális meggyőzőrendszerek ezoterikus honlapja.]

Fordította: Kajli Sándor

További érdekes, homeopátiával kapcsolatos információk olvashatók ezen a többnyelvű, nemzetközi homeopátiás honlapon:http://www.dzvhae.com/portal/loader.php

További homeopátiás információk angolul:

http://homeopathyresource.wordpress.com/