Arnica (Arnica montana – Árnika)
Neve az ARNAKIS-ból származik, ami báránybőrt jelent, a leveleit fedő pihék miatt. Az ókorban a “balesetet szenvedettek növénye”-ként ismerték, a tudományos világ az 1600-as évek táján fedezi fel és nevezi el a “traumák gyógyító csodaszerének”.
Balesetek és sérülések esetén az Arnica a legfontosabb homeopátiás szer, melyet természetesen a megfelelő elsősegély-kezeléssel együtt kell alkalmazni. Olyan sebesüléseknél ajánlható, ahol a bőrfelület épen maradt. Segít a fizikai és mentális megrázkódtatások utáni felépülésben. Az Arnica-típusú ember kerüli a mások társaságát. Alkati szerként akkor adják, ha a páciens idegenkedik attól, hogy kapcsolatot teremtenek vele, beszélnek hozzá.
Fő terápiás indikációk:
- A homeopátiában gyakran használatos, főként fizikai sérülés nyomán fellépő tünetek esetében: esés, zúzódás, rándulás, seb, csonttörés.
- Szokatlan fizikai erőfeszítést megelőzően és azt követően, vagy túlfeszített izomtevékenységnél.
- Influenza szindróma meghatározhatatlan zúzottság és fájdalomérzéssel (“túl kemény ágy” érzése).
- Akut derékfájás és csípőtáji fájdalmak.
- Minden sebészeti beavatkozást megelőzően és követően, a vérzéses következmények csökkentésére.
- Hajszálér-gyengeség és néhány vérzéses jelenség (véraláfutások).
Modalitások:
Rosszabbodás: érintésre, mozdulatlanságtól, de a mozgástól is