Hígítások és potenciák

Hahnemann kísérleteinek kezdetén relatív nagy dózisokkal dolgozott, aminek köszönhetően előfordult, hogy a beteg állapota átmenetileg súlyosbodott, amit primer rosszabbodásnak nevezett el. Annak érdekében, hogy ezt a legalacsonyabb szinten tartsa, áttért a fokozatos hígításokra. Ugyanakkor arra is felfigyelt, hogy paradox módon az egymást követő hígítások során a gyógyszer hatása is növekedik. Ezt követően már nem is hígításnak, hanem potenciálásnak vagy dinamizálásnak nevezte el az eljárást. (lat. Potencia = képesség, hatásosság, hatványkitevő)

A Hahnemanni gyógymód egy különleges gyógyszergyártási módszer kifejlesztését is jelenti, melynek szabályai a mai napig érintetlenek.

A kiindulási anyagok minőségét, előállításának módját, körülményeit a gyógyszerkönyvek szabályozzák. Az eredeti anyagok tulajdonságai határozzák meg a feldolgozás módját, a további hígítások kialakítását. Az őstinktúra jelölése ? ahogy a materia medicában is találkozik vele az olvasó ? TM (tinctura mater ).

Az őstinktúrák (ősoldatok) ritkán kerülnek közvetlen terápiás alkalmazásra, viszont a különböző hígítású homeopátiás készítmények kiindulási anyagául szolgál.

A leggyakoribb hígítási rendszert a decimális, azaz a tízes (az arány 1:10, jele D, DH, X) a százas, centezimális (az arány 1:100, jele C, CH) és az LM rendszer (az arány 1:50.000, jele LM) képviseli. A hígítások típusa határozza meg a dinamizálás mértékét, vagyis azt, hogy minden hígítási lépcsőnél ütverázást végeznek a szerrel. A D és C potenciáknál a lépésenként végzett dinamizálás (ütverázás) tízszeres, az LM potenciánál százszoros.

Hahnemann a tízes és százas potenciák készítésénél kifejezetten a ?többedénymódszer? alkalmazását írja elő. Ez azt jelenti, hogy minden egyes hígítás számára új edényt alkalmaznak, amelyben a mindenkori hígítandó potenciát és az oldószert pontosan belemérik. A másik eljárás az ún. ?egyedény-módszeres? eljárás, mely Korsakoff nevéhez fűződik.

D potenciák

Érdemes elgondolkodnunk, hogy milyen is az ilyen hígítások ?hatóanyag tartalma?.A D4 hígítás előállítása során például a D3 készítményből egy részt 9 rész oldószerrel hígítanak és így kapják a D4 potenciát. Majd a D4-hoz hasonló módon hígítva kapják a D5 potenciát, s a sort így folytatják tovább.
A D potenciáknál leggyakrabban használatos: a D2, D4, D6, D12, D30, D200.
Vannak olyan terápiás szerek ? pl. Echinacea – , ahol a fitoterápiás hatásának érdekében kifejezetten az alacsony potenciákat (D2, D4) használják.

C potenciák

A C potenciák a leggyakrabban használt hígítások. Például az 5 CH hígítási eljárás során a 4 CH készítményből egy részt 99 rész oldószerrel hígítják és így jutnak el az 5 CH potenciához. Majd az 5 CH hasonló módon hígítva kapják a 6 CH potenciát.
Ezt az eljárást mindaddig ismétlik, amíg el nem érik a kívánt potenciát.
A német területeken a százas hígítást C-nek, a francia területeken CH-nak nevezik, a H betű Hahnemann nevére utal.
A CH potenciáknál használatos: az 5 CH, 9 CH, 15 CH, 30 CH, 200 CH.

Amennyiben a hígítási sort figyelmesen végiggondoljuk, látható, hogy a D4 és a C2, 2CH hatóanyag tartalma megegyezik. Ugyanakkor kitűnik, hogy a D hígítás ez esetben 4 dinamizáláson esett át, míg a C hígítás kettőn.