A homeopátia története

hahnemannA homeopátiát Samuel Hahnemann (1755?1843) német orvos, kémikus alkotta meg.
Hahnemann az akkoriban a malária gyógyítására sikerrel alkalmazott kininnel kísérletezve azt figyelte meg, hogy egészséges embereken a szer ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint a betegség maga. Következtetése az volt: similia similibus curantur, azaz ?hasonló hasonlót gyógyít?, ami a mai napig a homeopátia első és legfontosabb elve maradt.

Hahnemann feltételezte, hogy paradox módon, minél kevesebb a hatóanyag a szerben, annál erőteljesebb a hatása. Ezért sokszorosan hígította a hatóanyagokat. Hahnemann eredményeit először 1796-ban publikálta A kísérletes orvosságok gyógyerejének új alapokon való meghatározása, ezek néhány előzménye címen a Hufelands Journalban. A homeopátiára vonatkozó összefoglaló műve az Organon der rationellen Heilkunde.

A homeopátia gyorsan elterjedt Hahnemann határozott fellépésének, a folyóiratoknak és a korabeli gyógymódok brutalitásával szembeni érzelmi ellenállásnak köszönhetően. Az akkoriban szokásos gyógymódok: érvágás, hashajtás, hánytatás, izzasztás, köpölyözés, különféle (gyógy-)szerek hatalmas adagokban történő alkalmazása mellett ? amelyek a betegségek lefolyásának helyes megfigyelését is lehetetlenné tették ? a homeopátia humánus gyógymódnak számított.

A kis mennyiségek használata miatt különösen sokat gúnyolták a homeopatákat az anyagelvű hagyományokhoz ragaszkodó gyógyítás képviselői. Alapvető különbség volt a korabeli akadémikus orvosláshoz képest az is, hogy a homeopátiás szemléletben a szervezet öngyógyító képességét igyekeztek serkenteni. Hahnemann idejében kb. 200 szer állt a homeopata rendelkezésére, mára több mint 4000-et kísérleteztek ki.

A homeopátia története Magyarországon

Magyarországon a homeopátia akkor kezdett tért hóditani, amikor az 1830-as években dúló, súlyos kolerajárvány idején kitünt sikeres homeopátiás kezeléseivel Bakody József  orvos. Több neves magyar orvos vált hiressé homeopátiás gyógyitásaival, többek között Almási- Balogh Pál, aki Kossuth Lajos és Széchenyi István kezelőorvosa is volt. Az ő elnökletével 1865-ben megalakult a Magyar Homeopata Orvosegylet, mely egészen 1949-ig működött, amikor is betiltották  (40 évig), mint az arisztokrácia orvoslását.
A homeopátia akkori elismertségét mutatja, hogy 1870-ben parlamenti döntés két homeopátiás egyetemi tanszéket hozott létre az Orvosegyetemen belül, professzoraik Hausmann Ferenc és Bakody Tivadar /a fent emlitett Bakody József fia / voltak. Érdemes megemliteni, hogy 1865-ben a Bethesda Kórház önálló homeopátiás kórházként működött, az Erzsébet Kórházban pedig homeopátiás osztály volt.

A 200 éves homeopátia legfontosabb alapelve – melynek megalkotója és  rendszerbe foglalója C.S. Hahnemann  /1755-1843 / német orvos volt  – a hasonlóság törvénye. Eszerint az a természetben előforduló anyag, amely mérgező dózisban konkrét, jellemző betegségtüneteket okoz, az ehhez hasonló tünetekkel járó betegséget ez az anyag nagy higitásban meggyógyitja.

A homeopátiás gyógyszerek előnyei közé tartozik, hogy csak természetes alapanyagokból készülnek- növényi /60%/ , állati /30%/ , ásványi /10%/ eredetűek-,  és igen nagymértékű higitási és potenciálási folyamaton esnek át. Ezzel magyarázható, hogy nincs kémiai mellékhatásuk, nem allergizálnak, nem okoznak szervi károsodást, igy bárki szedheti kortól, immunrendszeri állapottól függetlenül, többek között terhes kismamák, csecsemők, súlyos betegek és idős emberek is! E gyógyszerek törzskönyvezettek, tehát hasonló minőség -biztositási eljárásokon esnek át, mint a jól ismert ?hagyományos? gyógyszerek, viszont vény nélkül kaphatók. Másik előnye e gyógyszereknek, hogy a jelenlegi ? allopátiás? gyógyszerekkel jól kombinálhatók, egymás mellett használhatók.
A homeopátia a fizika törvényei alapján működik, szemben a kémiai reakciók alapján működő allopátiás gyógyszerekkel.