A homeopátia alapvető törvényei
A homeopátia három alapvető tézisen alapul:
- Hasonlóság törvénye,
- Infinitezimális dózis-potenciálás,
- Individualizáció hangsúlyozása, egyéni háttér megközelítése.
1. Hasonlóság törvénye
A végtelenül kis hatóanyagot tartalmazó gyógyszer a beteg emberek azon tüneteit gyógyítja, melyeket egészséges emberen kivált. A homeopátiás gyógyszer a szervezet öngyógyító törekvéseit támogatja, miközben a hagyományos terápiával ellentétben nem nyomja el a tüneteket. A monokészítmények alkalmazása során tehát szem előtt kell tartani, hogy a gyógyítás érdekében a beteg tüneteihez leginkább hasonló gyógyszert (gyógyszerképet) kell megkeresni.
2. Infinitezimális dózis-potenciálás
Hahemann a kísérletei során rájött, hogy a kedvezőtlen hatások, mellékhatások kivédésére a szereket többszörösen hígítani kell, illetve minden hígítási lépésnél a szert erősen összerázzák (ütverázzák) ?dinamizálják?, ?potenciálják?. E potenciálás a kezdetektől fogva változatlan szabályok alapján működik. A homeopátia történetében a végtelenül kicsi adag (infinitezimális dózis) volt a leginkább vitatott tényező. Ugyan az alapkutatások kimutatják, hogy ezek a nagy hígítások valós biológiai hatással bírnak, ugyanakkor a hatásmechanizmus még nem teljesen tisztázott.
3. Individualizáció hangsúlyozása, egyéni háttér megközelítése
Terápiás hatás csak akkor érhető el, hah hasonlóság van a szerre jellemző tünetek és a beteg által mutatott tünetek között. Ennek érdekében az anamnézisnek és a vizsgálatnak is szigorúan az egyénre kell koncentrálnia. A homeopátia módszertana alapján a kezelést individualizálja, testre szabja. Az individualizációhoz szükséges a klinikai képpel kapcsolatos összes fizikális és pszichés tünet feljegyzése, valamint a beteg betegségre vonatkozóegyéni reakcióinak ismerete. Különösen igaz ez a krónikus betegségek esetében alkalmazott alkati kezelésnél, amikor a beteg alaphajlamát, hátterét, kórelőzményét is ismerni kell.
